Ma globális klímasztrájk van éppen. Jelenleg ez az egyik legfontosabb téma, amivel csak foglalkozni érdemes, amennyiben szeretnénk életben maradni, és élhető jövőt biztosítani gyerekeinknek is. A Föld helyzete és így minden egyes ember helyzete is tragikus, és nem, nem, ez nem jövőbeli probléma, hanem a mardosó jelen.
Rengeteg tippet és ötletet kapunk arra, hogy mit kéne tennünk, de kevés olyat, ami a gyökerekig nyúlik. Újrahasznosítás, műanyag betiltás, vászonszatyor, autómentesség, húsmentesség, helyi termelői piac, magtej, turkálóból öltözés, otthon főzés, csomagolásmentesség, házi kozmetikumok, mosószerek, virtuális eszközök használatának kontrollálása, stb,stb… És ez mind szuper. Mind fontos, de még felszín. Lépjük meg, amit szükséges és elengedhetetlen! Mégis fontos, hogy a változások bevezetése ne egy erőszak legyen magunk felé, ne kényszerű megvonása azoknak a dolgoknak, amikben otthonosan és jól érezzük magunkat. Fontos, hogy ezen új életmód kialakításakor NE TERMELJÜNK TOVÁBBI HIÁNYOKAT magunkban, mert az átállás így rengeteg visszafojtott agresszióval fog járni és nem lesz tartós.
Az, hogy gyakorlatilag felzabáljuk a bolygót, és súlyos túltermelésben és túlfogyasztásban élünk, belőlünk fakad. Ki ne ismerné azt az érzést, hogy valami hiányzik a teljességhez: anyagi vagy bármilyen egyéb jellegű biztonság, minőségi párkapcsolat, gyerek, barátok, pénz, idő, hely, autó, ház, saját tulajdonok, roskadó hűtőszekrény, stb, stb…
Van bennünk egy rész, aki fél, aki retteg, hogy nem jut neki, nem lesz tovább, fájni fog, meg fog halni, beteg lesz, magányos lesz, aki úgy érzi, soha nincs elég. Van bennünk egy kisgyerek, aki arra vágyik, hogy vele legyünk, hogy megnyugtassuk, szeressük, öleljük. Ha őt meg tudjuk szeretni magunkban, sok irreális félelmünk csökken és stabil változásokat tudunk hozni innentől. Hogy hogyan tudunk vele lenni? Például masszázzsal. Nem mindegy, milyennel. Olyannal, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol jól érnek hozzánk. Ahol fontos, hogy kik vagyunk. Ahol tisztelnek és értékelnek. A bátorság nem mindig szilaj, kemény és támadó harci állapot. A bátorság őszinte és érzékeny, befele néző, egyre mélyülő magatartás, amelyben tudunk kérni és elfogadni is, és eközben olyan erőssé válunk, hogy bármikor sírhatunk is, nevethetünk is. 
Kozma Detti 