Szombaton Polinéz masszázstanfolyamos gyakorlónapon voltam, ahol néhány új, különleges masszázsmozdulattal gazdagíthattam az eszköztáramat. Jó érzés, amikor Anna évtizedes tapasztalatát, fejlesztéseit, apró műhelytitkait ezeken a napokon átadja nekünk. Egyrészt mert ez a masszázs éppen attól annyira jó, hogy egészen apró részletekre is figyelünk, másrészt mert ideje és tere lehet annak, hogy próbálkozzak, tökéletesítsek, fejlesszek és szabadon hibázzak. Engedélyt kapok arra, hogy egy nagyon puha, családias közegben tökéletlenül lehessek tökéletes: megéljem, hogy félek, hogy valamit nem értek, valamitől szorongok, elbutulok, korlátozva, szabályozva érzem magam, menekülök, hitetlenkedek a szerethetőségemen, frusztrálódva bénultan masszírozok, ha valaki néz, és millió hasonló ilyet. Megélhetem, hogy pont így és pont ebben az esendő, kiszolgáltatott piciségemben is szerethető és jó vagyok, hát léphetek is tovább innen egyre közelebb és közelebb kerülve önmagamhoz és ezen az esendőségen keresztül hozzátok is, akik vendégként megtiszteltek bizalmatokkal.
