Ma van a tánc világnapja. A tánc, a ritmus, a testem határainak örömteli átélése. Minden masszázst végigtáncolok és végigringatok a másfél-két órán keresztül.
Amikor megkérdezik, hogy nem fáradtam-e el, csak azt tudom kérdezni, vajon megér-e egy kétórás örömtánc egy kis (vagy néha nagy) fáradtságot? Egyszerre tölt és ellazít engem is.
Egy kisgyerek, mielőtt megtanul beszélni, énekel. Mielőtt megtanul írni, rajzol és fest. Mielőtt megtanul járni, táncol. A kreativitás sokkal kevésbé misztikus dolog, mint ahogy arról mostanában szó szokott esni. Természetes módon áramlik mindenkiből és hat mindenkire, ha szabadon hagyjuk, hogy legyen saját ritmusunk, saját mozdulataink, és jöjjön, ami épp bennünk van. Akkor is, ha ez másmilyen, mint a megszokott. Ettől lesz igazi, ettől leszünk igaziak külön-külön is.
